A szív hídjai
Filmmúzem, 21.00
A szív hídjai egy gyönyörű romantikus történet, Clint Eastwood rendezésében. Éppen annyira csöpögős, amennyivel hatni tud az érzelmeinkre, de még nem fordul át giccsbe. Megható, elgondolkodtató, szép.
Francesca (Meryl Streep) egy hosszú évek óta házasságban élő, két gyermekes farmerfeleség, akinek élete egyszerű és kiszámítható Éppen ezért hiányzik valami olyan nagyon belőle. 1965-ben járunk, a férje két gyerekével egy távoli vásárra utazik és ő négy napra magára marad.
Éppen ekkor téved arra Robert Kincaid (Clint Eastwood) fotós, aki a megye különleges hídjait fényképezi és segítséget kér az asszonytól. Szerelmük váratlanul és gyorsan lángol fel, és szinte mindent elemészt.
Négy napig átélik a szerelem fellegekbe repítő és pokolba taszító magasságait és mélységeit, egymásra találásuk mesébe illő és különleges. Emlékezetes, mélyre ható randevúkat láthatunk, szavak nélkül is érthető érzéseket, szenvedélyt.
Francescának azonban ott a családja. A férje és a gyerekei. Vajon feláldozhatja őket a saját boldogsága érdekében? A mindent elsöprő szerelem feljogosít erre? Esetleg a szerelem csak akkor maradhat ilyen, ha elérhetetlen marad és nem kerül a hétköznapok szintjére? Inkább a családjával kell maradnia, akkor is ha így boldogtalan lesz?
A döntés és a vívódás gyötrelmes és torokszorító.
Olyan sok mindent szeretnék még írni, de nem akarom elmesélni a végkifejletet, hátha valaki még nem látta. De figyelmetekbe ajánlom a kedvenc részem, amikor a piros lámpánál egymás mögött lévő két kocsiban ülnek, a szakadó esőnél pedig csak az érzelmeik áradata erősebb. Az valami gyönyörű jelenet.
Olyan sok mindent szeretnék még írni, de nem akarom elmesélni a végkifejletet, hátha valaki még nem látta. De figyelmetekbe ajánlom a kedvenc részem, amikor a piros lámpánál egymás mögött lévő két kocsiban ülnek, a szakadó esőnél pedig csak az érzelmeik áradata erősebb. Az valami gyönyörű jelenet.
Én már régebben láttam ezt a filmet, de azóta sem tudnám megmondani, én másképp döntöttem volna, vagy esetleg ugyanígy. Az erkölcsi dilemma olyan nagy. Érdemes megnézni és gondolkodni.
Jó szórakozást!
michaela
Egyik nagy kedvencem!
Mar sokszor lattam,megunhatatlan szamomra.
Es a jelenet,hat igen,nekem is a kedvencem,Ahogy az ajto kilincset fogja es a nadragjat,mintha menne de maradna is.Huuuu,Remek,koszi az ertekelest.
Ja,azt elfelejtettem……siras nelkul meg nem sikerult vegig neznem.De nem is baj..:)
Én mindig zokogok a végén:) Elképzelem, hogy végigélt egy életet a nagy szerelme nélkül… És hiába csak film, de akkor is… Zokogok..:)
Üdv!
Az exem azt mondta egyszer nekem, amikor még Ő is házas volt, én szintén a családommal éltem, hogy egyszer majd szeretné elmesélni a szerelmünket a gyerekének, úgy mint ebben a filmben, azaz könyvben, mert Ő csak olvasta…Aztán az élet máshogy hozta, és összeköltöztünk, és a leánya szembesülhetett a szerelmünkkel….és nem biztos, hogy a filmen jobban lehetne sírni, mint ahogy a mi “nagy szerelmünk” végződött;)
Okosan az esti ajánló címet adom minden ilyen bejegyzésemnek, így először nem értettem, hogy a Hannah és nővéreire miért reagáltál így:)
Aztán rájöttem, hogy a Szív hídjairól van szó.
Hát, akkor te igazán le tudnád írni, hogy a beteljesült szerelem is ilyen-e, volt-e igaza abban, hogy a családot választotta és így tartotta meg halhatatlannak a szerelmüket.
Csinálj filmet;)