Inhale

Dermot Mulroney-t (ő játsza az apát) biztosan láttam már valamilyen
filmben, de nem hagyott olyan mély nyomot bennem, hogy emlékezzek a
címére. Ebben az alkotásban a botoxman nevet adtam neki: arcizma sem
rezdül. Reggeli ébredés után ugyanolyan, mint egy alapos verést
követően, vagy a lányáért aggódva. Rambóként jól mutatna, de amikor
éppen egy megható jelenet közepén vagyunk, én pedig azt látom rajta,
hogy francba, megint nem vettem rágót, nos ez eléggé ki tud ábrándítani.

A sztori egészen jól indul. Leköti a figyelmet. Már a film elején van
egy olyan zseniális rendezői megoldás, amire szinte felsikoltottam,
hogy igen, ez az, jézusom, én milyen szemérmes vagyok (én????), a szexet
beleszőve milyen jól ábrázolja a szülői aggódást, vajon hasonló
helyzetben én is ezt tenném? Itt eldöntöttem, hogy ez jó film lesz. Nem
mondom, hogy az események zuhatagként ömlenek a nézőre, de azért egy
izgalmas kis patakként csordogálnak. Ebbe a mederbe aztán belerondít két
ágaskodó mellbimbó. Az anyát játszó Diane Krugernél egyébként ezt a
két dolgot tudnám megemlíteni, amivel kiemelkedik a filmben, mert
biztosan voltak már ennél lényegesen jobb alakításai is. De a drámai
pillanatokba úgy robban be az a két mellbimbó, hogy nő létemre is
elvonja a figyelmemet és teljesen kizökkent.

Ezután el is kezdek erősen unatkozni. Mulroney cseppet sem hősies
módon, hanem inkább bárgyú naivitással száll szembe az alvilággal,
mozdulatai esetlenek, makacs újrapróbálkozásairól pedig nem az apai
kétségbeesés, hanem az emberi butaság jut eszembe. Rezzenéstelen arcán
aztán sebet is ejtenek, mivel feliratosan néztem a filmet, ennek
összevarrása okozott pár nehéz pillanatot. Ezért üzenem, ha azalatt a
pár másodperc alatt nem nézel oda, nem maradsz le semmiről!

A történet kb. a felétől ismét egész élvezhetővé válik, bár a jó
kategóriát nálam nem éri el. Mulroney-bulldog lohol, nem adja fel,
megverik, feláll, utánamegy, újra megverik, újra feláll, közben
belerángat másokat is…. Természetesen nem hiányozhatnak a vonagló női
testek és a transzvesztita sem, bár véleményem szerint ez teljesen
felesleges szál volt a filmben. Végül rátalál az emberre, aki
megmentheti a lányát, bár itt a film kissé zavarossá válik, hiszen
ugyanazon csapat egyik tagjától segítséget kap, míg a másik (teljesen
logikátlanul, a pénz és zsaroló felvétel meglétének ellenére) ki akarja
nyíratni. A cselekmény nem túl feszes, még akkor sem, amikor kiderül, a
kislánynak maximum egy hete van hátra az új tüdő nélkül. Nem sikerül
drámai feszültséget teremteni.

A helyzet megoldásának jót tesz a csavar, bár kissé hatásvadásznak
tűnik. A film utolsó képkockáinál azonban rájövünk: az igazi gagyi
hatásvadászat ez. Kár volt ezzel elrontani, ha az utolsó 2-3 percből 10
másodpercet hagynak meg a ‘kevesebb néha több’ elve alapján, jobban
tetszene.

Számomra kissé zavaró a történet befejezése, hiszen a filmen végigvitt
apavagyok vonalat keresztülhúzta egy igazságosvagyok metszettel, de
ettől még a filmnek erkölcsi mondanivalója is van. Szóval egyszer
megnézhető. Szerintem.